Élménybeszámolók felnőtt pszichodráma csoportjainkból
Szerző: Vass István
“Harmincas éveim közepére eljutottam oda, hogy TÉNYLEG foglalkozni kellene a múltam fájó pontjaival. Addig a késztetés bár időnként fölerősödött, azt rendre legyőzte a félelem, a szégyenérzet, az ezzel járó kényelmetlenség. Ráadásul a hogyan?-ra se nagyon volt ötletem. A pszichodráma-foglalkozások révén mostanra eljutottam oda, hogy tudok, sőt akarok beszélni ezekről a fájdalmakról. Ma már nem csak azt fogalmazom meg, hogy mi nem jó, hanem egyre többször azt is, hogy helyette mit, vagy hogyan szeretnék. És úgy érzem, egyre árnyaltabban sikerül fogalmaznom.”
Dóra, Miskolc
“Ha megtehetném, kötelezővé tennék mindenkinek 1 év pszichodrámát
Jó érzés volt mások életének egy pillanatra a részévé válni – nem a Való Világ szintjén -, és igen tanulságos volt élethelyzeteket újra átélni, eljátszani a másik szereplőt és megérteni az ő szemszögét. Rádöbbenni dolgokra, amik végig az orrom előtt voltak, csak eddig nem vettem őket észre. Azóta sokkal könnyebben bele tudom magam képzelni mások helyébe, és sokkal jobban látom “magamat” kívülről. A mindennapi életben ez pedig nagyon fontos főnökként, gyerekként és leendő szülőként. Az az egy év nagyban hozzájárult egy kiegyensúlyozottabb élet és környezet megteremtéséhez. Köszönöm a lehetőséget!”
Fiatal programozó, Budapest
“Milyen a pszichodráma? Mintha az ember belenézne egy kristálygömbbe, és meglátná, hogy mi miért történik vele vagy másokkal az, ami történik. Ritka élmény a hétköznapokban, hogy ilyen igaz tudást szerezzen az ember saját magáról, a családjáról, barátairól, szerelmeiről. Rájöttem rengeteg dologra, hogy mit miért csinálok, vagy miért nem csinálom amit kellene, hogy miért vagyok olyan lusta bizonyos dolgokban, hogy a csajokkal miért nem boldogultam eddig. “
Dani, Szeged
Most lehet hogy furcsán hangzik, de nekem egyfajta feloldozás volt a pszichodráma a bűntudatom alól, amit gyermekkoromban belém neveltek, olyan volt mintha visszanyertem volna egy kicsit a szabadságomat, a mozgásteremet. És közben komolyabbá váltam, nem felelőtlenebbé. Nem mellékesen megismerkedtem pár olyan csoporttársal, akik felnőttként is barátokká tudtak válni, és ez nagy kincs az ember életében.
Panni, Budapest
